Hír Tibor

A lélek beteggé teszi a testet, ha rosszul bánnak vele. Ez fordítva is igaz. 
A lelket pedig MINDEN esetben az teszi beteggé, ha kívülről valamilyen negatív hatás éri. Van valaki, aki rosszat mond rosszkor. Az a durva, hogy ez nem is mindig rosszakarat, hanem csak egyszerű párbeszéd, reagálás egymás gondolataira.

Ahogy a gyerek bekerül valamilyen csoportba, a betegségek száma megnő

Ez nem az immunitás miatt van csak, hanem mert minden ilyen esetben az egy gyerekre eső figyelem-egység súlyosan lecsökken. Egy anya maximum néhány gyerekre figyel. A sajátjaira. Egy bölcsiben biztos, hogy sokkal több gyerekre figyelnek. Az oviban szintén, mire az iskolába ér a gyerek, még kevesebb a rá forduló pozitív figyelem. A gyereknek pedig figyelemre van szüksége. Minél kisebb, annál több olyan figyelemre, amit a szülőtől kap.

A létező legfárasztóbb dolog a figyelés

Nem csak a tanórákon, hanem általában. Próbáld csak ki! Csak ma, figyelj tudatosan és egyfolytában másokra. Estére azt fogod érezni, hogy egy csomag vatta van a fejedben. Mert a figyelem nem volt kölcsönös, csak te adtál. A fizikai munka is fárasztó, de egész máshogy. A figyelem a lelket fárasztja el. Ezért hát úgy védjük magunkat, hogy nem figyelünk eléggé, vagy a túl sok figyelmet igénylő dolgokat (mint egy gyerek) igyekszünk lepasszolni. Most lehet, hogy ez úgy hangzik, mint valami bűntett, de nem! Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jusson rá figyelem, mert a figyelem egyfajta "életenergia". Ha ez a figyelem elvész, a test valamennyire megbetegszik. Kicsit, vagy nagyon, attól függ. 

Figyelem - nem csak anyától jöhet! 

Ha a szülő és a nevelők ügyesek, akkor a barátok tudják pótolni a kieső figyelem molekulákat. Ehhez az kell, hogy egy csapatnyi gyerekből közösséget kovácsoljanak. Olyan gyerekeket, akik nem csak a saját egójukat tolják, hanem képessé válnak egymásra is figyelni, egymást is figyelembe venni. Ezt olyan 3-4 éves korig nem nagyon lehet megcsinálni -addig még egy gyerek életkori sajátossága, hogy énközpintú. Vagyis nem rossz, csak még nem tud más lenni. Viszont eddig kéne megmutatni neki az utat, hogy mi a követendő. Eddig a 3-4 éves korig terelni arra, hogy másnak is van érzelmi szükséglete, nem csak neki. 

A közkedvelt, népszerű gyermekek, akiknek a baráti kapcsolatai jók, kevésbé betegednek meg. (Pedagógus társaim meg is erősíthetik ezt a megfigyelésemet.)

Sőt, ha felnőtteket nézünk, a felnőttek esetében is ugyanez a helyzet. Akinek jók az emberi kapcsolatai, aki jó párkapcsolatban él, akiknek vannak céljaik, azt kevésbé kezdik ki a betegségek. 

Van betegítő figyelem? 

Naná! Láttál már olyat, hogy valakire rászálltak és alázták, bántották? Ő figyelmet kapott? Na ugye! Viszont az a fajta figyelem egyáltalán nem segít, sőt ... 

A jó fajta figyelem megértő, támogató. Ez nem azt jelenti, hogy csak elismerést ad, hanem azt, hogy a javítandókat is úgy fogalmazza meg, hogy attól ne lohadjon le a lelkesedés.

Iskola és figyelem 

Az alsó tagoszatban még jut idő arra, hogy egy csapatnyi gyerekből közösség váljon. Vannak programok, vannak közös játékok, a tanár jelenléte is folyamatosabb még. Felsőben a gyerekek összetétele változni szokott, a korábbi dinamika felborul, a közösség széteshet, és így az egymástól kapott figyelem is fogy, nem csak a felnőttektől érkező figyelem csökken. Ezért van, hogy a felsőben sokszor lesznek betegesebbek a gyerekek, vagy a korábban jó tanuló gyerek eredménye romolhat. 

Ilyenkor kerül több tanár a gyerekekhez, ami ronthat a gyerekek teljesítményén és még kevesebb figyelmet jelent a gyerekek felé, hiába van osztályfőnök. 

Az ártó tanár 

Ha viszont érkezik egy olyan tanár, aki a saját sérelmeit áttolja a gyerekekre, akinek a kommunikációja negatív, az értékelései negatív cimkéket ragasztanak, aki ezzel kettébontja a közösséget, hatalmas károkat fog okozni. Az a helyzet, hogy a legtöbb iskolába jut legalább egy ilyen tanár. Néha egész csokorra valóan vannak és a tanári szobában ülnek tort egy-egy "rossz" gyerek felett. A szeretetteljes tanároknak esélyük nincs velük szemben, sőt ha az ő mérgező szellemiségük uralkodik egy tanáriban, akkor másokat is maguk mellé állíthatnak. 

Miért sok az ötödikes nálunk? 

Amikor hozzánk kerül egy gyerek, a szülők rengetegszer számolnak be arról, hogy azért hozzák el, mert szorong, folyton beteg, vagy éppen agresszívvé vált. És ha utána mennek, kiderül: X bácsi vagy Y néni van a háttérben. (A társak elnyomó viselkedéséről máskor beszélek majd.)

A szavaink súlyosak.

Minden mondatunk hat.

Még akkor is, ha nem akarunk vele ártani.

Ha pedig egyértelmű az ártó szándék, akkor közbe kéne avatkozni. A kompetens személy vagy a szülők közössége, vagy az igazgató volna. Viszont a jelenlegi helyzetben az igazgató nem munkáltató, a szülők közössége nem mindig van egységes állásponton, vagy éppen a szülők sem ismerik egymást, mert az iskola nem támogatja a családi közösségek létrejöttét. Ilyenkor egy-egy szülő elhozza a gyereket az iskolából. Ezért van nálunk több ötödikes-hatodikos gyerek, sőt ezért van, hogy a középiskola első-második osztálya (ugyancsak egy nagy váltás) lesz az, amikor a gyerekek-szülők változtatnak. 

Nálunk - megfigyeltük - sokat javul a gyerekek egészségi állapota.
Megszűnik az elnyomás, ez kéz a kézben jár.

Amikor egy gyerek átjön hozzánk, és jobban lesz, mindig belegondolok: mi van a többivel? Akinek a szülője nem tudja áthozni hozzánk, vagy akinek odahaza azt a tanácsot adják, hogy "ki kell bírni" (Miért kéne? Van mód változtatni!), esetleg azt, hogy "nekem is volt ilyen tanárom, mégis megértem" (Vagyis ha nekem rossz, neked se legyen jobb?).

A tanár tekintély. És a szülők már gyerekkorban megtanulták ezt. Nem merik érvényesíteni az akaratukat? Vagy csak nem gondolják át, hogy mekkora rosszat tesznek a gyerekkel? Esetleg nem ismerik a lehetőségeiket? Nem tudom ...

Azt tudom, hogy az egészséges szellem és az egészséges test kéz a kézben járnak. Mivel nálunk az elmúlt években mindig elmaradt az "influenza szezon", bátran ki merem jelenteni ezt.
Ti mit tapasztaltok? Több a betegség mostanában? Milyen vitamint szedtek? Meséljetek!